Van benned valami, ha a testedre nézel, amin nem fog az idő!
Mindenre hat a gravitáció.
Az idővel minden súllyá nehezül úgy kívül, mint belül. A jól ismert nehézségek ráncai lehúzhatnak.
A jól ismert belső állapotok ismétlődhetnek.
A jól ismert TE már megint előtörhet a jól ismert gondolataival és érzéseivel.
A jól ismert szorongásaid és káoszaid feltörhetnek a tudattalanod sötét kútjából.
De van valami, ami soha nem öregszik. Lehetnek táskásak, elnehezültek, akár a ráncok is keresztbe-kasul járhatják, de a szemed soha nem öregszik!
Lehet, hogy már nem látsz olyan jól vele vagy talán egyáltalán nem, mégis azt mondom, hogy a szemed sokkal közelebb van HOZZÁD, mint bármi más.
Emeld fel a figyelmedet a szemedhez és időzz vele kicsit. Figyeld meg, hogy milyen, ha csak a szemedre figyelsz.
Valami LÁT BENNED!
És a fiatalság, az öröm, a könnyedség túl a ráncokon, túl a fátylakon, a káoszon is túl ott van benned mindig.
Mert a szemed a lelkedhez vezet.
Csak nézz befelé és engedd, hogy beszippantson a saját szemed tiszta ragyogása.
Engedd magad közelebb magadhoz!